Az edzőm, Oli részvételével szervezett ausztriai edzőtábort több okból ki kellett hagynom. Pedig vártam nagyon. Majd Kedvesem kitalálta, hogy pár napra menjünk el nyaralni, valami szolid helyre, ahol tudok futni is. Nekiállt szervezkedni, én pedig időt egyeztettem a munkahelyemen, a Láthatatlan Kiállításon. Kaptam pár szabadnapot. Kriszti talált egy jó szállást Pilisszentkereszten. A hely ideális volt, mert a Pilist ismerem, tudok bőven futni aszfaltos-szintes útvonalakat, akár jó hosszúakat is. Kriszti egyébként is meg akart nézni jópár szép helyet a környéken, ahol eddig nem volt alkalma túrázni. Így összeállt a kép, és augusztus 14. és 17-e között időpontot foglaltunk négyünknek. Imola, Kriszti, az Ő édesanyja, és jómagam részére.
1. nap
Kora délutáni érkezés. Krisztivel elmentünk enni egyet. Rövid pihi után kisétáltunk mindannyian Mária padhoz. Nagyit az unokájával otthagytuk, mi ketten pedig felmásztunk a Vaskapu-sziklához. Csodálatos kilátás fogadott minket. Hamar hazaértünk, én pedig összekaptam magam futáshoz.
Bemelegításnek átfutottam Pilisszántóra a buszfordulóig, majd hátra arc után ismét Szentkereszt, innen pedig nekivágtam az országúton Kétbükkfa-nyeregnek. Innen elindultam lefele, de hamar kitaláltam, hogy végre megnézem a Hoffman kunyhó felé vivő utat. Az elágazás ismert volt. A Pilis megszokott keskeny, jó minőségű aszfaltútja, elzárva a forgalom elől. Az a pár kocsi, ami néha elhaladt, nem zavart. Romantikus volt az erdő, végig lefele haladtam. Egyedül voltam, illetve kettesben a természettel. Nem zavart semmi. Egy nagy patak és híd után kiértem egy mezőre. Sejtettem, nem lehet messze Pilismarót, ezért az órát nézve visszafordultam, mert tudtam, visszafele végig felfele kell mennem. A fáradtság, vagy a meleg miatt, nem tudom, de elég magas volt a pulzusom, komoly tempót nem tudtam diktálni. Mire visszaértem a nyeregbe, már erősen sötétedett. Kriszti hívott is, merre járok. Megnyugtattam, hamarosan otthon vagyok. Még szerencse, hogy a ruházat, a cipő és az övtáska is tele van fényvisszaverővel. Gyors és kiadós vacsora után korán feküdtünk.
2. nap
Kényelmes reggeli után mindannyian felkerekedtünk, és felmentünk busszal Dobogókőre. Közösen végigjártuk a Thirring körtat. Szép volt, Cica élvezte, nagyi kicsit elfáradt. A turistaházban ettünk egy hatalmasat, és persze finomat. Nagyit Cicával felraktuk a buszra, ők hazamentek, mi pedig kedvessel lementünk a Lukács árok felé, azon át, egészen a Szőke-forrás völgyéig. Visszafele a Rám-szakadékon jöttünk. Későre járt, alig voltak, pláne, hétfő nap volt. Fent, Dobogókőn ittunk egy gyors frissítőt, és a Kéken, a Zsivány-sziklák felé tértünk vissza a házikóhoz. Én futógöncbe vágtam magam, hisz volt aznapra egy óra edzésem. Átkocogtam Szántóra, és a buszfordulótól háromszor felmentem a nyeregig, majd vissza, ezután tértem haza. Pont meglett az egy órám.
3. nap
Korán kiugrottam az ágyból. Reggeli után készülődtem, hisz akartam futni négy órát. Bőven pakoltam enni-inni, úgyis gyakorolni kell a futás közbeni minél több evést-ivást. Felfutottam addig az erdészeti műútig, ami állítólag átvisz Szentendrére. Megtaláltam, és elindultam rajta. Szokás szerint, mint az ilyen utakon, néha egy-egy kocsi, pár kerékpáros, egyébként pedig magányosan futhattam, nyugodtan, bőven tudtam meditálni. Hamar elkezdett lejteni az út. Bő egy óra múlva találtam egy leágazást balra. Elindultam ezen, hátha ez az az út, ami állítólag átvisz szintén Marótra. Emelkedni kezdett, majd meglepetésemre, hamar településre vezetett. Mikor megkérdeztem, kiderült, hogy ez Pilisszentlászló. Kikocogtam a műútig, majd megint visszafordultam, az eredeti útig. Ezen lekocogtam Dömörkapuig, itt megint fordultam, és elkezdtem a hosszú, folyamatos emelkedést Szentkereszt irányába. Lassan kezdtem tudni azonosítani a helyeket, felismertem Sikárosi-rétet is. Aztán árnyékos helyen kiszúrtam, hogy van egy aszfaltos leágazás. Szemből jőve könnyen eltévesztettem, akkor a nap is a szemembe sütött. Ez lehet az, gondoltam, és elindultam rajta. Egy ideig emelkedett, majd erősen lejteni kezdett. Találkoztam egy kerékpárossal. Kérdésemre megerősítette, hogy ez megy Marótra, és addig nincs is leágazás. Vagyis nem lehet eltévedni. De addig minimum 12km, tehát nem mehettem már akkor végig rajta. Kicsit még szaladtam, majd megint fordultam, és elkezdtem kaptatni. Közben megkaptam a magas pulzust is, ezért kicsit gyorsíthattam. Csodálatos rohanás volt, élvezkedtem. Így is elég hamar visszaértem Szentkeresztre. És igaz ugyan, hogy nem lett meg a négy óra, de negyvenegy kili igen. Ebéd és kis alvás után nagyit hagytuk pihenni, és hárman átsétáltunk Szántóra, megnézni a Csillagösvényt, a sziklakápolnát, és a Pilis keresztjét.
4. nap
A szállás elhagyása miatt elég korán keltem. Körbe akartam futni Dobogókőt, és időre vissza is kellett érnem. Az út pedig ismeretlen volt, nem tudtam, mennyi idő alatt járom meg. A hölgyek még aludtak, mikor nekieredtem. A faluban a szokásos hajnali élet zajlott. Felkocogtam bemelegítő tempóban a tegnapi műútig, és nekivágtam a Pilisnek. Most nem tévesztettem el a leágazást. Végre, véigmehetek rajta. Sokáig, szakaszosan ereszkedett. Igyekeztem, nem mertem pihenni, csak inni lassítottam néha. Meglepődtem, milyen hamar elértem a Maróti csatlakozást. Kis szussz, néztem az órát, rájöttem, hogy ez nem igazán volt 12 kilométer. Sebaj, most végig felfele megyek, ez idő lesz. Aztán meglepődtem, hogy a tegnap előtti rétet még mindig nem értem el. Szóval az előző szakasz rövidebb, ez a mostani pedig hosszabb. És csak emelkedett. Itt viszont megszakítás, relax szakasz nélkül, mondanám, hogy kegyetlenül, de nem mondom, mert ezért jöttem. Aztán meglett a rét is, és innen már szigorúbb emlkedőkkel küzdöttem. És egyszer csak elérkezett Kétbükkfa-nyereg is, tehát sikerült bezárnom a kört. innen lefele kocogtam, és ekkor jöttem rá, hogy ez alig lesz több, mint három óra. Vagyis a napi tervtől jóval el fogok maradni. Sebaj, de a szállást biztonsággal el tudjuk ahgyni időben. A lányok boldogan vártak, közben összepakoltak, nem sok dolgom akadt az evésen-iváson kívül. Ezután már a legnehezebb rész a hazautazás volt.
Összesen 122 km jött össze. Örülök nagyon ennek a körnek, mert újabb jó edzőhelyeket találtam, ahol a forgalom miatt sem kell aggódni. És tudom, hogy ugyanez a kör Pilisszántóról indulva, és oda visszatérve egy jó kis négyórás edzésnek nagyon ideális. Úgyhogy hamarosan újbol körözök. Valaki velem akar tartani?
