Június 5-én került sor Keszthelyen arra a marathonra, ahol másodszor próbáltam meg magam ezen a távon. Szabó Gábor barátom előre szólt, hogy ezen a pályán ne számítsak nagy időre, mert elég nehéz, szintes. Azzal nem is számoltunk, hogy a vártnál is melegebb, de méginkább párásabb lesz a levegő. Pész Attila, Future kísért el. Ő volt az a bátor, aki vállalta, hogy végigfut velem.
A rajtot jól kezdtük. Hamar felépítettük a közös ritmust, és a frissítéseket is. Attila nagy rutinnal bír, ezért adott sok hasznos tanácsot is menet közben. Sikerült eltaláni egy jó tempót. Sokáig úgy nézett ki, hogy ha ezt tartjuk, akkor egész jó időt is mehetünk, persze a lehetőségekhez képest. De féltáv után nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre kíméletlenebb nap, és a rendkívül fülledt idő miatt a pulzusom nem fogja bírni, ezért egy rosszabb tempót megyünk. Az utolsó körben már nem is fogalkoztam vele, mondtam, ott egye meg a fene, most már toljuk. Szépen fokozatosan gyorsítottunk, a kör második felében elkezdtünk előzgetni. A kastély előtti nagy emelkedőn meghúztam, éreztem is. A belváros után volt egy kis görcsöm, de Attila nem hagyta, hogy lassuljak, szóban ugyan, de húzott szépen. Erőre kaptam, a dombról leérve már vágtattam vele együtt, és a célegyenesben egy nagy rohanással mantünk végig. Az idő sajnos 3 óra 07 percen kívül sikerült, de így is előkelő helyen, 5.-6. célbaérkezők voltunk.
Nem állítom, hogy nem viselt meg. De hamar túltettem magam ezen. A lábamban még mindig sok erő maradt, a melegre még mindig nem készültem fel ezen a nyáron fel. És úgy láttam, nem csak engem lepett ez meg. Összességében jó, nagyon jó verseny volt. Az edzés értéke pedig pótolhatatlan, ezért ide jövőre is vissza akarok térni.
Köszönet Attilának a segítségért!!!
