A téli alapozást nem úgy terveztem, ahogy történt. Valójában nem is történt. Frankfurt után kis pihi, laza edzések, és Karácsony környékén elkezdtem az alapozást. Pár hétig tartott. Aztán kiderült, hogy mese nincs, versenyedzést kell kezdeni. Az eredeti terv az volt, hogy alapozás után felkészülök Milánóra, ami április közepén lett volna esedékes. Aztán az események utolértek. Kiderült, hogy hiába volt a Magyar Paralimpiai Bizottság jóindulata, és megelőlegzett bizalma, hiába fogadták el a Frankfurtban futott B szintemet. Utána Olaszországban sokan megfutották az A szintet, sőt, futottak olyan B szintet is, ami az én 34 másodpercemen belül volt. Én Frankfurtban pont ennyivel maradtam el az A szinttől. Vagyis egyre inkább úgy néz ki, hogy az én időm mégsem lesz elég, hogy rajthoz álljak Londonban szeptember 9-én. Aztán kiderült az is, hogy hiába terveztük Milánót, idén nem kvalifikációs verseny a Paralimpiára, vagyis az olasz Paralimpiai Bizottság nem kérte a verseny jegyzését a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságtól. Igaz ugyan, hogy mi tartalék versenynek a siófoki Wink Maraton jegyzékbe vételét kértük, de ez a kvalifikációs időszak legvégére esik, és azért egy lapra feltenni mindent nem bölcs dolog. Később kiderült, hogy a jegyzékbe vétel az előző évekhez képest változott, vagyis nem, vagy csak nagyon nehezen tudjuk a kért feltételeket teljesíteni. Eddig kellett egy pályahitelesítés angol nyelven, egy pénzösszeg befizetése, és kész. Idéntől a drágítás mellett két fős delegációt is fogadni kellett volna, akiknek teljes költségtérítés jár. Ez viszont elképesztő összegbe kerül, nincs, aki kifizesse. Talán nem is reális számunkra. Aztán próbáltunk a London Maratonra zöold kártyát kérni, mert az elfogadott kvalifikációs verseny, de még ősszel betelt a nevezés. Azonban azt a választ kaptuk, hogy zöld kártyát látássérülteknek már nem adnak ki. Pánikszerűen végignéztük, hogy milyen versenyek maradtak előrhető távolságon belül, és csupán egy maradt: a Sevilla Maraton Spanyolországban. Ez azonban elég közel van. Február 19-én. Mindezt a verseny előtt hat héttel tudtuk meg. Olinak pánikszerű telefon, hogy lehetséges-e? A válasza az volt, hogy igen, de készüljek, mert elég necces, és mostantól kicsit keményebb jellegű edzések lesznek.
Szóval öt hete befejeztem az alig pár hete tartó alapozást, és elkezdtem a versenyfelkészülést. A tornatermi gyakorlatok lecsökkentek, több lett a spinning, és a futásokon egyre több és keményebb tempókat kellett fussak. A dolgot érdekesebbé tette, hogy közben bejött a hó, és bejött a hideg is. Emiatt ugyan leesett a pulzusom, néha a magas értékek tartásához a 3 perces ezrek alá is kellett mennem. No ez nem olyan nagy dolog, hisz rövid időre csak. Közben lestem, vajon milyen idő fog várni a versenyen. Most úg néz ki, hogy éjjel majdnem fagy, nappal viszont tíz fok feletti hőmérséklettel számolhatunk. Ez talán még egy olyan érték, ami nem fog megviselni, de azért elég nagy különbség az itteni -5 - -15 fokos edzéskörülményekhez képest.
 Természetesen az izgalmak a háttérben is folytak, hiszen Milánót vissza kellett mondani, repjegyestül, és villámgyorsan szervezni Sevillát. Repjegy, szállás, nevezés. A Paralimpiai Bizottság,  a Láss, és elnöke, Gombás Juci, és természetesen Kedvesem minden követ megmozgattak, hogy nekem ne kelljen semmivel sem törődnöm, csak az edzésekkel. A helyi srácok többször kísértek el futni, Zoli barátom párszor bevállalta az éjszakai tempókat, néha az Ő teljesítőképességei határáig, hogy segítsen a felkészülésben.
Nagyon hirtelen jött el az az idő, mikor meg kell mutassam, mit tudok. És a tét nagyon nagy. Itt nem csupán arról van szó, hogy kitűztem egy célt. Most nagyon sokan álltak mellém, tettek értem, fektettek belém energiát, időt, pénzt, bizalmat. És valóban úgy van: ezen a versenyen múlik, hogy ott lehetek-e szeptember 9-én Londonban a rajtnál, vagy sem.
Én bízom magamban, az elvégzett edzésmunkában, a kitartásomban. Csak előre nem várt esemény akadályozhat meg abban, hogy 2 óra 55 percen belül célba érjek. Ha meglesz - és miért ne lenne meg - , akkor, de csak akkor dőlhetek kicsit hátra, hogy elkezdjem a felkészülést Londonra.