Ez a verseny a Terep Ultra Kupa első fordulója már évek óta. Ha nagyon szigorúan vesszük, ez amolyan szezonnyitó verseny is. Ha úgy veszem, hogy lassan vége az alapozási időszakomnak, akkor számomra feltétlenül így van. A Margita nekem egyébként is fontos verseny. Két éve erre a versenyre jöttem el először, akkor azonban azért, hogy Kedvesemet fogadjam, amint beér a célba, és aztán együtt menjünk haza. Ekkor már megéreztem valamit a hangulatból. Bár eléggé idegenül éreztem magam, még nem sejtettem, nemsokára már otthonosan fogok mozogni ebben a közegben. Tavaly pedig én is rajthoz álltam. Akkor nagy hó volt, nem ismertem a pályát, így 13. lettem 4:06:22 idővel teljesítve a 39,6km/650m útvonalat.
Idén úgy mentem ki Gödöllőre, hogy éreztem, erősebb vagyok, mint tavaly ilyenkor. Vágyam, hogy jó borongós idő legyen, nem teljesült. Ragyogó napsütés, kristálytiszta idő, szél, kitett helyen kellemetlenül metsző, szélárnyékban azonban melegen égetett a nap. 146-an jöttünk össze a terepfutó kategóriában. Rengeteg teljesítménytúrázó is indult a különböző távokon. Kedvesem a 20km-et választotta, a futórajt után akart indulni. Kilenc óra előtt nem sokkal kimentünk a közlekedési lámpához. Sok ismerős, jóbarátok, jobbnál jobb futók. Ebola segítségével az első sorba álltam be, az utolsó pillanatban mellém állt Hajduska Balázs is. Érdeklődött a babáról, de sokat nem tudtunk beszélgetni, mert a lámpa zöldre váltott, és nekiiramodtunk. Én igyekeztem tapadni Balázsra, legalább az elején jöjjek el jól. Fél percig szorosan mögötte nyomtam, 3:12-es tempót diktált. De sok volt a gyalogos, nem tudtam úgy cikázni közöttük, és a pulzusom is elszállt. Visszavettem, hadakoztam a tömeggel magam előtt. Kicsit az úttestre is lementem, aztán végre beértünk az erdőbe. Elég hamar megkaptuk a nagy sarat. Az első meredek lejtő inkább túlélőverseny volt, igyekeztem nem megállni, csak az alján ne szálljak el, és senkit ne gázoljak le, reménykedtem. A pontokon nem időztem, saját frissítéssel terveztem mindent, csak pecsételtettem, és már igyekeztem is éppen induló futóra tapadni, ne tévedjek el. Megint nagy sár volt, hatalmas pocsolyák befagyva. Az egyikbe be is szakadtam térdig. Kellemes volt, főleg, hogy térdnadrágban voltam. A Margitára felmenni most kellemesebb volt, mint tavaly, a tempót is jól viseltem. Innen eléggé meghúztuk pár sporttárssal. Egyikük hátára fel volt írva: Run for the disabled people. Nem látttam, kérdeztem, mi van odaírva. Mondta, én mondtam, jó, mert én meg vak vagyok. Szegény leakadt, aztán már igyekezett vezetni, de mondtam, hogy ez verseny, én majd figyelem őt, menjen csak a maga ritmusában. Domonyvölgybe leérve elhagytam, a házak között meghúztam a tempót, azt hittem, ismerem az utat. Nem ismertem. Megint beértek páran, mentünk együtt. A következő nagy emelkedőn megléptünk egy idősebb futóval, fent a hegyen azonban újabb gond akadt. Az út teljes szélességében bokáig érő rqgadós sár, futni alig lehet, sőt nem is lehet benne, mellette futni pedig komoly akadályversenynek számít. Sokáig tartott, pedig jó sík volt, lehetett volna tolni. Nehezen beértem egy futót, követtem, ahogy mindig igyekezett a legjobb ívet megtalálni. Amint vége lett a sárnak, megléptem, innen tudtam az utat a következő pontig. Úgy, mint tavaly. hamar odaértem, éppen indult egy futó tovább. Rácsatlakoztam, de nem ment gyorsan. A Gödöllő előtti lejtőn beért minket egy gyorsabb futó, utána eredtem, mentem vele. A házak közötti utcákban azonban megint megléptem, és a kiserdő előtt, pont, ahol már nem tudtam volna megint az utat, csatlakoztam egy másik, gyorsabb futóhoz. Innen együtt toltuk a cégig, számomra pont jó tempóban. Bár féltávnál még reménytelen volt, hogy meglesz a három és fél óra, söt, a három és háromnegyed óra is, a végén elég sokat hoztam. Így azonban meglett a 3:29:19, és ezzel a 14. hely.
A versenyállomáson nyújtás, átöltözés, evés-ivás, aztán befutott a Kedvesem is. Beszélgetés az ismerősökkel, felkutatni azokat, akik rövidebb-hosszabb ideig segítették a haladásomat, bemutatkozni, kis csevegés. Pali bácsival elég hamar hazaértünk.
Ezen a versenyen használtam először azt a sportnapszemüveget, ami nagyon sokat segít a rossz szememnek, hogy ilyen, és más fényviszonyok között is jobban lássak valamivel. A szemüveget köszönöm a Rudy Projectnek és a Lions Club Alapítvány Győri szervezetének.