Ezüsthegyi Kabóca fut

Az mind szép, és mind jó, hogy futkosok versenyeken. Nem állíthatom azt sem, hogy nincs sikerélményem. Van bőven. De felmerül a kérdés: vajon miért nem mérettetem meg magam a hasonló láttássérült sportoló között. Is. Úgy gondolom, jogos a felvetés. Megmérrettetem magam. De azért ez nem olyan egyszerű. A gondolat valamikor ősszel kezdődött el valósággá válni. Kellett egy egyesület, mely foglalkozik gyengénlátó sportolókkal. Ilyet nem volt olyan nehéz találni. Egyébként is már volt valamelyes kapcsolatunk a LÁSS-sal, a Látássérültek Szabadidős Sportegyesületével. Beléptem, ők örömmel fogadtak. Aztán a céljaim miatt az egyesületnek felvételét kellett kérnie az MLMS-be, vagyis Magyar Látássérültek és Mozgáskorlátozottak Sportszövetségébe. A felvételt most igazolták vissza az egyesületnek. És így elkezdhettük intézni a versenyengedély kérelmét is. Ennek az egyik legfontosabb állomása most szerdán volt. Ez egy orvosi vizsgálat, amelyet a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság által megbízott és elfogadott szemészorvosnő végzett el. Ő állapította meg, hogy a három kategóriába beférek-e, és ha igen, melyik kategóriát kapom meg. B1, B2, vagy B3. Ha túl jól látok, persze idézőjelben, akkor semmi. Ha elég rosszul látok, akkor B3. Ez annyit jelent, hogy bár a látásom erősen a nulla közelében van, de azért még egyedül kellene tudjak futni. Ettől az egyedül futás mondjuk egy népes városi marathonon igen bonyolult a kategóriának megadott látási paraméterek szerint is, tehát ez az a kategória, amivel a legnehezebb boldogulni. A B2, ahol még lát az ember valamennyit, de már kísérővel futhat. A B1, a legrosszabb, mert a futó (illetve sportoló) ebben az esetben vagy teljesen vak, vagy csupán fényt érzékel, tárgyakat, formákat már nem.
Én most a B2 kategóriába lettem besorolva. Tehát futhatok parasport versenyeken, és igénybe vehetek kísérőt is. Sőt, ajánlott is, mert ahogy kedvesem olvasott néhány beszámolót, bizony a B3-ban versenyzők mondjuk egy városi marathonon igen nehéz helyzetben vannak egy-egy kanyarnál, vagy akár a frissítőasztalok igénybevételénél. Szóval, ha jó marathont akarok futni, bizony szükségem lesz jó futó kísérőre.
Mindez azt jelenti, hogy a marathoni versenyeken már mint parasportoló szedhetem a csülkeimet.